Úgy kezdődött, hogy... - 2. rész
Úristen, ez a srác komolyan gondolta, tényleg eljön megmasszíroztatni a hátát.
- Nem, ki van zárva.
- De, miért?
- Hát, mert. Fogalmam sincs mit és hogy csináljak. Na, és 1 órán keresztül??? Te meg vagy őrülve.
- Dehogy. Megoldod, meg tudod csinálni.
És, még tudnám folytatni.
Akkoriban egy földszinti lakásban laktam, és hiába volt fűtés, azért a padlón feküdni annyira nem volt kellemes. Masszázságyam sehol sem volt, hiszen szakképzettségem sem, minek is lett volna. Na, és ezt még valahogy elő kellett vezetnem a vőlegényemnek is.
Szó szót, e-mail e-mailt követett, míg nem IGEN-t mondtam.
A para csak ez után következett igazán.
Hogy miért? - kérdezheted jogosan. Hiszen ma már nem okoz számomra csöppnyi zavart sem egy mezítelen emberi test látványa, lett lészen az férfi, vagy nő.
Csakhogy 2014-ben még teljesen más ember voltam. De, bevállaltam. Kedves férfikollégám erősebbnek bizonyult akaratban és minden kifogásomra talált megfelelő indokot, hogy akkor miért is igen.
Megbeszéltük az időpontot, és én nekiláttam felkészülni. Bújtam a netet, mint a veszedelem, hogy mégis mi a fenét kell kezdeni egy háttal. Hol és hogyan kell masszírozni, lazítani, milyen masszázsfogások vannak.
Azt nem állítom, hogy a rendelkezésemre álló két hét alatt hű, de profi lettem, azonban kezdett derengeni a fény az alagút végén.
Ha most felmerül benned az a kérdés, hogy többről volt-e itt szó, mint masszázsról, akkor elárulom. Nem volt. A kolléga úr valóban egy egyszerű 60 perces hátmasszázsra vágyott, és azt is kapott.
Perfekcionista részem ugyanis nem nyugodott addig, míg kellően puha fekhelyet nem varázsoltam a padlóra (még jó, hogy alapból volt ott egy puha és vastag szőnyeg). Vásároltam olajat, kiműveltem magam, és belecsaptam a lecsóba.
Miért érdekes ez a történés?
Hát, mert ez volt a fordulópont. Ha úgy tetszik, az a bizonyos döntő pillanat, ami meghozta, megalapozta az ezt követő döntéseimet, életemet, pályámat, a jelent.
A fiatalember ugyanis olyan szuperül érezte magát, még így is, hogy csak nagyjából jöttem tisztába a mit és hogyan kérdéskörrel, hogy veszettül felbíztatott.
És, igen. Baromi sokat számított, és számít most is. A visszajelzések, a megkönnyebbült sóhajok, a mosolygó arcok távozáskor.
Hogy számomra ez hivatás, nem munka, nem szimpla időtöltés. Imádom minden pillanatát.
De, most nem is erről akarok írni.
Bocsi, kicsit elkalandoztam.
Mert azért azt elárulom, hogy amikor megérkezett, és beengedtem, és rádöbbentem, hogy ez a pasi, akivel amúgy 7-ből 5 napon keresztül napi 8-9 órát eltöltök egy helyiségben, most biza le fog vetkőzni.
Ó, ő nem volt ennyire szívbajos. Rendszeresen jár amúgy masszázsra. Én nem tudtam mit kezdeni a szituval. Nagyon nem.
Közös megegyezéssel, és mert hátmasszázsról volt szó a nadrágja rajta maradt, én mégis olyan zavarban éreztem magam, mint tinikoromban.
Komolyan annyira izgultam, hogy itt most masszázs, azaz érintés lesz, hogy a kezeim olyanok voltak, mint ha jégverembe dugtam volna őket, és baromira nem tudtam hogyan oldjam fel a saját zavaromat.
Kicsit hebegtem, habogtam, össze-vissza dumáltam, próbáltam viccelődni. Aztán kínomban inkább bekapcsoltam valami jó kis relaxációs zenét, hátha segít rajtam.
Jó, mi? Nem a vendégem miatt, magam miatt. Mert, aztán meg azon voltam kiakadva, hogy én miért vagyok ilyen zavarban, ő meg miért nincs???? Wow!!!
Már ott tartottam, hogy megkérdőjeleztem az épelméjűségemet, is amiért ebbe belementem, de hát nem volt visszaút.
Tudod, az előző részben említettem, hogy a személyes kommunikáció és egyéb ilyen helyzetek nem tartoztak az erősségeim közé. Azonban szükségét éreztem, nagyon is annak, hogy ezen változtassak és meg kell mondjam, sikerült.
Ma már én is alig ismerek magamra.
A vicces az egészben egyébként, hogy ez a zavar és szégyenlősség újra felbukkant. Nem-nem sikerült olyan gyorsan megszabadulnom tőle, mint reméltem, de nem adtam fel. Az 5 féle masszázstanfolyamon, amin aztán részt vettem, nem voltak ilyen gondjaim, de amikor....
Ez legyen a következő rész meséje.
Köszönöm a figyelmed.