Sorsfordító a 2020-as év?

Egyértelműen: IGEN. 

Mindannyiunknak. Szerintem. 

Hiszen semmi nem lesz már olyan, mint azelőtt.

Sokat töprengtem azon, hogy az alábbi sorokat hol osszam meg. Csak egy pár szót, néhány gondolatot akartam leírni. Erre tessék. 😊

Rengeteg posztot, írást elolvastam, amelynek kb. az a lényege, hogy most nehéz. 

Nehéz az egyénnek, nehéz a társadalomnak, nehéz az emberiségnek. Nehéz nekem, nehéz neked, a szomszédnak, a többieknek, nehéz mindenkinek.

Nehéz megélni, benne lenni, tapasztalni, feldolgozni.

Nincs minta, séma, semmi, ami támpontot adna, amibe kapaszkodni lehetne. Ez valami új, valami, amivel még nem találkoztunk.

Én nem vagyok segítő, sem coach, sem pszichológus. Én csak azt tudom, hogy milyen érzések kavarognak bennem. 

Szakemberek megfogalmazása szerint az érzelmeinknek van létjogosultsága. 

Lehetőleg minősítés nélkül érdemes tudatába kerülni annak, hogy éppen mi zajlik bennünk. 

Ez az az időminőség, amit még nem tapasztaltunk meg, nincsenek bevált praktikáink, rutinunk ahhoz, hogyan éljük túl ép elmével.

Okos és bölcs tanácsaim nekem sincsenek, hiszen minden ember egyedi helyzetben van, egyformán nehéz nekem, neked, neki, nekünk, mindannyiunknak, legfeljebb más-más okból. 

AZONBAN AZ EGYÉRTELMŰ A  SZÁMOMRA, HOGY LESZ EGY JÁRVÁNY ELŐTTI ÉS EGY JÁRVÁNY UTÁNI IDŐSZÁMÍTÁS. 

(Nem tudom Te hogy vagy vele, de nekem állandóan beugrik a Terminátor című film első része.) 😊

Amikor ekkora változás következik be, ilyen jellegű "törés" keletkezik az időfolyamban, akkor valószínűsíthető, hogy minden más lesz. 

Annyira bizonytalan minden, annyira megfoghatatlan és láthatatlan az "ellenség", hogy sokszor csak pislogni tudunk, értelemmel felfogni, érzelmi szinten feldolgozni már kevésbé.

A helyzet itt és most van. Ez az egy biztos. 

Benne vagyunk, a részesei vagyunk, meghatározza a mindennapjainkat.

Megközelítheted 2 lábbal a földön állva, vagy akár spirituálisan is, tagadhatod, kizárhatod, belenyugodhatsz. Hadakozhatsz ellene, küzdhetsz, de lehetsz dühös és szomorú is. Sőt, megélheted, hogy ez most így pont jó, megérdemli az emberiség, stb. Érzéseink voltak, vannak, és lesznek is.

A történéseket a mindennapok szintjén ha nem is igazán tudjuk befolyásolni, azonban magunknak segíthetünk, és ezáltal másoknak is.

Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, amikor le kellett ülnöm, mert úgy éreztem szétfeszít, ha nem írhatom ki magamból. 😊

Na, szóval arra a felfedezésre jutottam, hogy ez az előtte-utána időszámítás tulajdonképpen azt jelenti, hogy ami és ahogy eddig volt, az megváltozik. Más lesz, másképpen lesz. 

Amikor valami elmúlik, amikor valami ennyire, ilyen mértékben megváltozik, akkor tulajdonképpen egyfajta gyászt élek meg. 

Hiszen elgyászolni nem csak egy embert, embereket lehet, hanem egy élethelyzetet, egy munkahelyet, egy otthont, egy időszakot, egy korszakot is.

Ha pedig gyászt élek meg, akkor annak vannak fázisai. 

Google jó barátom volt, találtam egy egész jó leírást erről:

Számos szakember próbálta megragadni, leírni a gyászreakció folyamatát, szakaszait. Az alábbiakban egy általánosan elfogadott modellt vázolunk fel. 

Ugyan szakaszokról írnak a szakértők, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek nem szigorúan egymást követő szakaszok, hisz ezek átlapolódnak, egymásba nyúlnak. 

A gyászfolyamat szakaszai

SOKK - A veszteség hírét meghallván az eső reakció a sokk, amikor még nem is tudjuk elhinni a hírt, dermedtség, üresség, letaglózottság lesz úrrá rajtunk. Ez időnként percekig, órákig, más esetekben akár napokig is tarthat.

KONTROLLÁLTSÁG - A hivatalos ügyintézések ideje. Ebben az időszakban egyesek túlságosan passzívak, mások fokozott tevékenységgel próbálják elterelni a figyelmüket az érzéseikről.

TUDATOSULÁS, AZ ÉRZÉSEK KAVALKÁDJA - Ebben a szakaszban elöntenek minket a nehéz érzelmek. Gyorsan váltják egymást a fájdalom, szomorúság, magány, tehetetlenség, düh, megsemmisültség, kiüresedettség, félelem, szorongás, kilátástalanság, céltalanság érzései. 

Eleinte a nehezebb, mélyebb érzések jelennek meg, például a düh és a harag. A bűntudat és önmagunk hibáztatása is sokszor jelen van. 

Később megjelenik a tehetetlenség, majd a fájdalom, a hiány. Idővel az érzelmek intenzitása csendesedik, a szomorúság burkolja be a gyászolót. 

Olyan testi tünetek is megjelennek, mint a torokszorítás, fulladásérzet, légszomj, gyengeségérzet, étvágytalanság, álmatlanság, enerváltság, szédülés, mellkasi szorítás, emésztési problémák. A gyásznak ez a leghosszabb és legnehezebb időszaka.

ELFOGADÁS - Nem különíthető el élesen az előző szakasztól. Az érzelmi hullámzás csendesedik, helyét egyre inkább a tudatos emlékezés veszi át. A fájdalmas emlékek mellett már egyre több szép emlék is megjelenik. A testi tünetek már enyhébbek, mint a kezdeti időszakban.

FELDOLGOZÁS, AZ ÉLET ÚJRASZERVEZÉSE - A gyászoló képessé válik arra, hogy életét folytatni tudja, immár együtt élve a tudattal, hogy ezt szerettének (vagy egy szeretett helyzet, állapot) hiányában kell megtennie. Visszatér a világ iránti nyitottság is, képes a jövő felé tekinteni, és visszatérnek a pozitív, örömteli érzések, hangulatok is.

Traumatikusnak megélt haláleset feldolgozásának záró szakasza a poszttraumás növekedés. Ez azt jelenti, hogy a veszteséggel való megküzdés a lelki fejlődés katalizátora is lehet. A feldolgozás lezárulásával a személy nem a trauma előtti állapothoz tér vissza, hanem meghaladja azt. Ez a szenvedés átalakító, transzformatív ereje.

A növekedés, fejlődés több életterületet is érinthet:

• az élet megbecsülése, változások a prioritásokban - egyértelműbb, hogy mi a fontosabb, mi az érték számára, és nagyobb erőfeszítést tesz annak ápolására, megvalósítására
• személyes erő fokozott érzékelése - énereje, kitartása nő, hiszen egy nagy erejű traumát tudott feldolgozni és képes volt továbblépni
• új életpályák, lehetőségek felfedezése - az értékek, prioritások átrendeződése nyomán sokan munkát váltanak, vagy új célokat tűznek maguk elé
• spirituális fejlődés.

Forrás: www.perinatus.hu

Hát így ébredtem ma reggel. 

Nevén neveztem a gyereket: gyászolok.

Gyászolom az elmúlt időt, a terveimet, azt a fajta biztonságérzetet, ami a világhoz kapcsolódott. Gyászolok. Érzem még a sokkot, de már a dühöt, a szomorúságot is, a változást is. 

Új alapokra van szükség, új tervekre, új célokra. Egy új korszak kezdődik. 

És, amikor megérik bennem, amikor eljön az ideje, amikor belépek a gyász következő szakaszába, akkor ezek is meglesznek. 

Addig pedig megteszek mindent azért, hogy vigyázzak magamra. 

Köszönöm a figyelmed.