Nem biztos, hogy neked való a polinéz masszázs (2. rész)
Ehhez tartom magam. Továbbra is. Nem ajánlom mindenkinek, sem bárkinek. :-)
Miért?
Elmesélem. Összekapcsolódik mindazzal, amitől féltem.
Az előző részben (ITT OLVASHATOD) ott fejeztem be, hogy nagyon-nagyon meg akartam tanulni a polinéz masszázst.
Azonban az, hogy nekem milyen masszázsélményeim voltak, hozzájárult ahhoz is, hogy valahogy úgy éreztem én erre nem vagyok képes.
Nem vagyok képes úgy érinteni, úgy figyelni, úgy jelen lenni, ahogyan azok a masszőrök, akiknél jártam, akit láttam egy masszázsbemutatón masszírozni.
Sokáig az volt a fejemben, hogy kizárt, hogy én erre alkalmas legyek, hiszen még egy szemembe mélyedő szempártól is annyira zavarba tudok jönni, hogy legszívesebben a föld alá bújnék.
A polinéz masszázs pedig igencsak bensőséges hangulatban történik. Nem hogy 100, de még inkább 200 %-os koncentrációt, figyelmet IGÉNYEL a masszőr részéről.
Anélkül, hogy úgy igazán, valóban jelen lennék, anélkül, hogy megnyitnám a lelkem, a szívem, az elmém én magam is, anélkül csak egy hétköznapi történés lesz, akár egy bevásárlás.
Tehát ez a félelem volt bennem a kiindulási alap. Erről igazából már meséltem, írtam egy korábbi bejegyezésemben (ITT és ITT OLVASHATOD), hogy nem is volt annyira egyszerű számomra masszőrré válni.
Tanfolyamot rengeteget találsz, jó képzést már kevésbé. Ráadásul rendkívül szégyellős voltam jó magam is, hát így meg hogy a fenébe fogok én más emberekhez hozzáérni.
Azonban hajtott az a bizonyos belső vágy, hogy én ezzel akarok foglalkozni, ezt akarom csinálni.
Menet közben végigjártam jó pár önismereti csoportot, megismertem különböző technikákat, gyakorlatokat, terápiás eszközöket.
Tanultam, változtam, fejlődtem, erősödtem.
Majd 2018-ban belebotlottam Baksa Annába, akiről kiderült, hogy nemcsak, hogy polinéz masszőr, de bizony masszázstanfolyamokat is tart.
Szívem szerint már akkor belevágtam volna a tanulásba, azonban sem az idő, sem a körülmények, sem az anyagiak nem voltak meg. Sebaj. A kérdés eldőlt, akarom, megcsinálom, ezért készültem rá.
Ha azt nézem a Varázsérintés Masszázs Stúdió 2019. májusi megnyitása is ehhez az úthoz segített hozzá.
Hiszen így, hogy a magam ura lettem, magam oszthatom be az időmet is. Így már azt tudtam mondani, hogy IGEN, AKAROM, MEGCSINÁLOM.
4 hónapon át tartó képzés, havi 5 teljes nap. Elvonulva a világtól. Koncentrált, erőt próbáló feladatok, tanulás.
Most tartok a 3. szintnél. Még nem 100 %-os a tudásom. Sőt, valószínűleg később is, miután befejeztem ezt a tanfolyamot fogok még új mozdulatokat tanulni, azonban az biztos, hogy jól döntöttem.
Mert eddig, az 5. nap végén azt tudtam mondani: TÖBBET KAPTAM, MINT AMENNYIT VÁRTAM. :-)
Ez a tanfolyam úgy van felépítve, hogy nemcsak arra helyez hangsúlyt, hogy jól és pontosan tudjak kivitelezni még egy bonyolult masszázsfogást is, hanem arra is, hogy emberként is fejlődjek.
Mert nem mindegy ki érint, hogyan érint.
- Tud-e jól érinteni?
- Tud-e biztonságosan érinteni?
- Tud-e elfogadóan érinteni?
- Tud-e ítélkezés, és bírálatok nélkül ÉRINTENI?
Nagyon nem mindegy.
Már korábban is úgy gondoltam, és ezt is képviseltem, hogy számít a masszőr személyisége. Számít, hogy milyen ember.
Ezért örültem annyira annak, hogy találkoztam Baksa Annával, és hogy az ő képzését választottam. Igen, ez volt az egyik olyan szempont, ami miatt erre a tanfolyamra jelentkeztem.
Fontos volt, hogy a legalapvetőbb dologban egyetértsünk. :-)
Mert mindannyian kaptunk már romboló kritikát, kellemetlen ölelést, borzongató érintést, megalázó szavakat.
Tudom én is, és tudod te is milyen érzés a föld alá süllyedni szégyenünkben. Milyen, amikor annyira fáj ott belül, hogy megszólalni sem tudsz. Vagy amikor már annyira fáj, hogy inkább nem is érzed.
Minden szakmában vannak jó és rossz, hozzáértő és kókler emberek. Megtalálni azt, aki számomra, számodra a megfelelő, olykor nem kis művészet.
Masszőrnek lenni is lehet szakma, azonban lehet hivatás, és küldetés is.
Fontos, hogy megéljem, és megtapasztaljam azt is, milyen egy-egy masszázsfogás, egy technika, egy mozdulat, hogy nekem milyen érzés. Nekem jól esik-e egyáltalán.
Mert csak így lehet, és lesz elképzelésem arról, hogyan érintsek jól.
A polinéz masszázs számomra a legmisztikusabb dolog, ami csak történhetett velem.
Adni és kapni is varázslatos.
90 perc, másfél óra, de 2x annyinak élem meg, amikor engem masszíroznak.
Egy-egy masszázs után ahogy megpróbálom kinyitni a szemem a masszázságyon fekve, arra gondolok, bárcsak tovább maradhatnék ebben a puhaságban, ebben a lelkemet is végigsimogató érzésben. Amikor nem számít az idő, nem számít, hogy kint fúj-e a szél, esik-e az eső. Csak az számít, hogy vagyok, létezem, élek, érzek.
Hogy mit tanultam eddig, milyen megtapasztalásaim voltak, hol tartok most, és tulajdonképpen miért nem biztos, hogy neked való a polinéz masszázs, azt fejtegetem még tovább a következő részben is.
Tarts velem!
Köszönöm a figyelmed.