Az első találkozás Nyakigláb úrral

Avagy zombik járnak Kispesten? 

Utoljára akkor éreztem ilyen rémületet, amikor a korábbi helyemen egy úriember azzal állított be egy 25 perces masszázsjeggyel a kezében, hogy neki nemrégiben nyakcsigolya törése volt, de most már jól van.

Nem mondom, hogy nem nyitottam tágra a szemeimet, és néztem rá felettébb értelmesen.

Mi a fészkes fenét keres akkor itt? - gondoltam.

Persze, tisztában vagyok vele hol helyezkednek el a nyaki csigolyák. Ez azért annyira nem bonyolult. Azonban a fene se gondolta, hogy valaki egy ilyen mondattal köszön be a Helló helyett.

Ráadásként még hozzá tette azt is:

- Csak bátran, nem vagyok olyan törékeny. Nyugodtan legyen ez a masszázs jó erős.

Erre mit lehet mondani?

Az az opció nem állt a rendelkezésemre, hogy elküldjem. Így persze megmasszíroztam, de bevallom, inkább óvatosan.

- Máskor azért ne fogd magad vissza ennyire! - közölte, majd távozott.

- Helló! - válaszoltam én. A többit pedig utána gondoltam.

Erősen bíztam benne, hogy nem jön vissza, de hiába. :-)

Többek között emiatt is erősen szükségét éreztem annak, hogy máshol dolgozzam.

A legelső alkalom, amikor találkozom valakivel helyszíntől függetlenül mindig érdekes. Igen, számomra is.

Jó pár kérdést felteszek, mielőtt a vendég elhelyezkedik a masszázságyon. Így is sokszor csak menet közben derülnek ki dolgok az egészségével, esetleges problémáival, stb. kapcsolatban.

Miért fontos ez?

Hát, mert bármilyen fura is, bárkit nem lehet megmasszírozni. Vannak olyan helyzetek, amikor egyenesen tilos, de most nem ez a lényeg.

Nyakigláb úr is a legelső alkalommal járt nálam. Finoman távolságtartó volt, udvarias és kiváncsi. Ajánlottak neki, de bőven szkeptikusan állt hozzám. Eddig még nem volt szerencséje egyenetlen masszőrrel sem.

Annak rendje és módja szerint először egy 60 perces frissítő svédmasszázst kért. Nagyjából a szokásos hát-lapocka problematikát kiemelve.

Hát, beleadtam apait-anyait. Még se hozhattam szégyenbe azt, aki ajánlott. Na meg, persze a perfekcionista részem is erősen hajtott, hogy jó benyomást tegyek rá.

A masszázs végén derült ki, hogy nem hiába.

Úgy döntött, hogy visszatér, még hozzá 90 percre. Jipijéé!

Örültem nagyon, mert azért másfél óra alatt már sokkal alaposabban ki tudom bontakoztatni a tudásomat. Ennyi idő szükséges is ahhoz, akinek komolyabb gondjai vannak.

Már említettem korábban, hogy szeretek újítgatni, beletenni új fogásokat a masszázsba. Valami mást, valamit, amit még eddig nem csináltam. Nekem is fontos, hogy ne unatkozzak.

Igen, bizony. Hamarosan lerántom a leplet a titokról. 

Csak, olvass tovább! :-)

Nyakigláb urat az utolsó negyedórában sikerült csak rávennem, hogy csukja be a szemeit.

Teljesen változó, hogy van-e beszélgetés masszázs közben vagy sincs. Neki kifejezetten igénye volt rá. (Kezdő koromban ettől mindig kiakadtam, de ez egy következő sztori lesz.)

Szóval végigbeszélgettük a másfél órát, mialatt jó alaposan megmasszíroztam, és örültem, hogy most már egy kicsit csendben is leszünk.

A fejéhez ültem, miközben ő a hátán feküdt. Alaposan megtöröltem a kezeimet, hogy ne legyenek olajosak. Természetesen, ha valaki kéri, le is mosom az olajat, nemcsak letörlöm.

Először óvatosan túrtam bele a hajába. Mint régen a fodrásznál.

Emlékszel, ugye?

Régen valahogy más volt.

Vagy csak nekem rémlik úgy, hogy tovább tartott a hajmosás?

Milyen borzongatóan mennyei volt, amikor a hajmosó vagy a fodrász egy kicsit átmasszírozta a fejemet, mielőtt leöblítette volna a sampont.

Mmmmm.

Hát, erre apelláltam én is.

Arra, ami a masszázs végén történt, azonban még legmerészebb álmaimban sem számítottam.

Komolyan megrémültem.

Nyakigláb úr zombivá változott.

A következő részben, a jövő héten elmondom hogyan és miként, és miért ijedtem meg.

Köszönöm a figyelmed!

Ja, és a fenti történet bevezetését ITT találod.