A Te kondérod mivel van tele?
Önszeretet - önértékelés - önbizalom - önbecsülés
A minap egy kedves ismerősöm megosztott egy emléket. A poszt hosszú volt, de elolvastam, mert Virginia Satir gondolatait tartalmazta.
Tetszik a csaj stílusa, no meg a neve is. :-)
Ennek kapcsán pedig arra gondoltam, hogy ha már a VAV - Vagyunk Akik Vagyunk oldalon és csoportban az önszeretet a téma, utánajárok melyik szó mit is jelent, mit takar, mit értünk, és mit értsünk alatta.
Mert ugyebár akárhonnan is nézem az életem, a dolgaim, a történéseket, valahogy mindig ide lyukadok ki, erről a START mezőről vagy kőről indulok el.
Nem egyszerű a téma, sokrétű és szerteágazó. No, de ez mikor jelentett akadályt? :-)
Szerintem egyértelmű, hogy az önbecsülésünk, avagy az önszeretetünk hatással van a mindennapjainkra, a munkánkra, a jólétünkre, a cselekvőképességünkre, az emberi kapcsolatainkra.
Virginia Satir használja a kondért, mint képet az önértékelés ábrázolására. Ha pedig már kondér, akkor 2 kérdés is van hozzá:
- Mi van benne? és
- Mennyire van tele?
Hm-hm-hm.
Durván jó kérdések, ugye?
A legjobb bennünk az, hogy miután megválaszolod őket saját magádnak, az már egy fél siker.
Miért?
Mert önmagunkhoz őszintének lenni bitang kemény és nehéz dolog olykor.
Azonban a rutin segít. Sőt, az is, amikor rájösz, hogy lehet ezt vagy azt állatira elkunkorítottad, oszt láss csudát, a nap mégis felkel, a Föld forog tovább, no, és még az élet sem állt meg. :-)
Vagyis, végy egy nagy levegőt, és gondolj arra: VAN REMÉNY.
Mit jelent ez?
Hát azt, hogy igenis van választási lehetőséged.
Egész életedben fejlődhetsz, tanulhatsz, változtathatsz. Hiszen élsz, lélegzel, van tested, működik az agyad.
Az alacsony önértékelés tanult dolog, le is lehet szokni róla.
Lehetsz fiatal vagy idősebb, nem ezen múlik. Legfeljebb az utóbbi esetben kicsit lassabban megy. Nagy kaland. :-)
Láttam én már 20 és 60 éves embert is görbén ülni, meghajolva járni. Mindegyik képes volt újratanulni hogyan és miként húzzák ki magukat, emeljék fel a fejüket, járjanak egyenes háttal.
Pedig be sokszor hallottam azt az első masszázs után, hogy én már pedig ne is kérjek tőle ilyet, mert ez neki tutira nem fog menni. Különben is, megszokta, hogy görbén ül, és egyébként is, úúúúúgy fáj, amikor kihúzza magát. :-)
Aztán láss csodát!
Eltelik egy hét vagy kettő, és a korábbi, fájdalommal küzdő, morózus vendég mosolyogva lép be az ajtón.
Nemcsak, hogy megpróbálta, hanem nap, nap után egyre jobban és könnyebben oda tud már figyelni a testtartására, és kihúzza magát, amikor észreveszi, hogy újra begörnyedt. És persze, újra eljött, mert a masszázs után sokkal könnyebb volt számára a fentieket kivitelezni, mint azelőtt.
Csoda vagy nem csoda?
Számomra az. Öröm azt látni, amikor valaki egy még oly egyszerűnek tűnő dolgot is megtesz magáért, amit azelőtt nem.
Tudod mire akarok kilyukadni?
Arra, hogy változott az önszerete, az önmagához való viszonya, hogy elkezdett fontos lenni önmagának.
Csuda klassz dolog ez, kérem. Az ő kondérjába valami olyasmi került, amit lehet, hogy már korábban is ott volt, tudta, de elfelejtette. Kidobta onnan, azzal, hogy á, erre nincs szükségem, nem fontos, nincs is értelme. És aztán most visszatette.
Tök komolyan mondom, mindez egyáltalán nem függ attól, hogy hány éves vagy!!!!
No, de eléggé elkalandoztam, tehát térjünk vissza a szavak jelentéséhez. :-)
Van az ÖNMAGADRÓL ALKOTOTT KÉP, ami közel sem azonos azzal, aki valójában vagy, de tartalmazza mindazt, amit hajlandó vagy elfogadni önmagaddal kapcsolatban.
Az egy izgi kérdés, hogy ennek a képnek és a realitásnak mennyi köze van egymáshoz... :-)
(Elárulom, hogy minél közelebb vannak, annál jobban érezheted magad a bőrödben, és annál egészségesebb lehetsz a kapcsolataidban. Már csak ezért is megéri ez a "fránya" önismerkedés.)
Az ÖNÉRTÉKELÉS az a reflektálás saját magadra, amikor értékeled, minősíted magad, véleményt alkotsz saját magadról, a tetteidet, magatartásodat, tulajdonságaidat, és az eredményeidet illetően.
Az ÖNBIZALOM megmutatja mennyi belső erővel rendelkezel, mennyire bízol magadban. Mértéke változó, mert függ az adottságaidtól, helyzetektől, a cselekvőképességtől. Kapcsolódik a fenti kettőhöz is.
Az ÖNBECSÜLÉS egy alapvető viszonyra mutat rá önmagaddal kapcsolatban. Egy érzésekkel, érzelmekkel teli kapcsolódás saját magadhoz. Képet ad arról, hogy mennyire fogadod el önmagad, a létezésed, igent mondasz-e önmagadra.
Hozzátartozik:
- az önelfogadás,
- a biztonságérzet,
- a belső stabilitás és
- alkalmasságérzés.
Része:
- az önmagad iránti tisztelet, és
- az értékességed tudata.
Sőt, ehhez kapcsolódik az élet értelmességének meggyőződése is.
Mondok egy példát:
- Találkozom egy új vendéggel, akiről kiderül, hogy ő egy teljesen más stílusú, erősségű masszázshoz van szokva.
- Azonban ez csak a masszázs végén derül ki.
- Csehül érzem magam, hiszen a vendég szempontjából nem teljesítettem valami jól.
- Az önmagamról alkotott képem az, hogy én egy másfajta masszázsstílust képviselő masszőr vagyok.
- Az önértékelésem szerint megállapítom, hogy nem az erős kezű masszőrök közé tartozom.
- Az önbizalmam egy kicsit meginog, hiszen a vendégem nem túl elégedetten távozott, és ez elég kellemetlen érzés.
- Az önbecsülésem pedig azt mondja, hogy én így is teljesen oké vagyok. Tudom, amit tudok, és vannak, akik ezt a stílust kedvelik.
És, hogy könnyebben befogadható legyen miért is van egész rendben az önbecsülésem (azért azt halkan megjegyzem, hogy kemény meló volt), így a végére még elmondok egy rövidke sztorit.
Az a vendégem, aki az első alkalommal a legjobban kikelt magából, amikor felhívtam a figyelmét a helyes testtartás fontosságára, már hónapok óta jár hozzám. Már csak 3-4 hetente jön, megelőzési és karbantartási céllal.
No, pont ő mondta a következőket néhány nappal ezelőtt, kicsit irónikusan, mert rendkívül sok munkája volt az elmúlt 2-3 hétben:
"Most már nem azért járok hozzád, mert fáj a hátam, és alig bírok dolgozni.
Most már azért jövök, mert jól esik, és mert mióta nincsenek fájdalmaim, többet is bírok dolgozni.
Hm. ( kuncogás)
Akkor ez most jó vagy nem? Akarok én ennyit dolgozni? :-)"
Inspiráció: Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig.